Gyászol a magyar judo, elhunyt Moravetz Ferenc - 2015.02.02.

Életének hetvenhetedik évében hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt az egykori szövetségi kapitány, a Bp. Honvéd korábbi vezetőedzője, a barcelonai „aranyolimpia” magyar szakvezetője, Moravetz Ferenc. Az elhunyt mesteredzőt a Magyar Judo Szövetség a saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

A tavalyi budapesti Grand Prix idején készült cikkből kiderült: Feri bácsi egy nagyon kemény ellenféllel küzdött, bíztunk benne, hogy ezt a “mérkőzést” is ő nyeri meg…

Moravetz Ferenc 1958-ban kezdett judózni a Lőrinci KISZ-ben, amelyből hamarosan Lőrinci Sportiskola, majd Építőgépgyár lett, hogy aztán 1963-ban a Budapesti Spartacus átvegye az egész szakosztályt. Sportolói pályafutását a Szpariban töltötte. „Tizenhárom éven át versenyeztem, hatszor voltam a bajnokcsapat tagja, egyéniben sajnos nem sikerült aranyat szereznem, de volt ezüst és bronz, meg a Népköztársaság-kupából három. 1969-ben lettem hivatalosan edző, de már előtte kaptam Króner Feri bácsitól megbízást. Ráérzett, hogy van ehhez érzékem és amikor nem ért rá, engem bízott meg az edzések vezetésével. 1969-ben aztán megkaptam az ifi és a junior csapatot.”

 


1974-től öt éven át már ő volt a magyar utánpótlás válogatott edzője, közben a Magyar Judo Szövetség szakfelügyelőségével is megbízták. A moszkvai olimpia évétől 1987-ig ő volt a szövetségi kapitány, közben 1982-ben szakedzői végzettséget szerzett, majd 1985-ben mesteredzői címet kapott.

1986-tól a Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott, miközben 1991-ben újra kapitánnyá nevezték, s vezetésével az 1992-es barcelonai olimpia meghozta a régóta áhított sikert. Kovács Antal olimpiai bajnok, Hajtós Bertalan – vitatható bírói döntéssel – olimpiai ezüstérmes, Csák József ugyancsak ezüstérmes, Csősz Imre olimpiai bronzérmes, Wágner József ötödik lett, Gránicz Éva pedig a hetedik helyen végzett.

1995-től 2003-ig aztán újabb eredményes időszakot töltött el a Honvéd-Kipszer élén. A mester a Magyar Judo Szövetségben volt elnökségi tag és az edzőbizottság vezetője is, tavaly év végén a Nemzetközi Judo Szövetség rendkívül sikeres útját elismerve a nyolcadik danfokozatot adományozta neki – páratlanul sikeres pályafutás, ám Moravetz Ferenc nem tudna kiemelni egy sikert a sok közül.

„Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem a judót, hogy ebben a sportágban dolgozhattam, az egész életemet bearanyozta, függetlenül attól, hogy az évek során voltak hegyek és völgyek is. Nagyon boldog és szerencsés ember vagyok, hogy egy ilyen sportágban kitűnő munkatársakkal, edzőkkel, versenyzőkkel dolgozhattam együtt, érhettünk el szép sikereket.

Ma is a judóval kelek és fekszem, attól függetlenül, hogy a hétköznapjaim egy kicsit eltávolodtak a tatamik világától. Akkor vagyok végtelenül boldog, ha jelen lehetek egy olyan eseményen, versenyen, ahol összefuthatok a régiekkel. Ez mindig egy ünnep számomra, talán a korral jár, hogy az ember szívesen nosztalgiázik…”

Gyászol a magyar judo, amely egyik legnagyobb és legsikeresebb alakját veszítette el.

Isten nyugosztalja, Feri bácsi!