Véget ért a riói olimpia judotornája: négy versenyzőnk jutott be a legjobb nyolc közé - 2016.08.12.

A magyar judoválogatott egy ötödik (Ungvári Miklós) és három hetedik (Csernoviczki Éva, Karakas Hedvig, Joó Abigél) helyezéssel zárta a riói olimpiát.

Négy esztendeje vártunk erre a napra, hogy ismét magyar judósért szoríthassunk az olimpián. A riói Carioca Arena 2-ben szombaton, magyar idő szerint délután három órakor megkezdődtek az ötkarikás küzdelmek.

Az első versenynap magyar indulója, a londoni olimpia bronzérmese, Csernoviczki Éva kiemeltként erőnyerő volt, így csak a második körben, a legjobb nyolc közé jutásért kapcsolódott be a küzdelmekbe. Az Ippon Judo Tatabánya csillaga az ukrán Csernyakkal vívja az első összecsapását, magyar idő szerint várhatóan 16:00 és 16:30 között. Csernyak az izraeli Rishony legyőzésével jutott el idáig (riválisát szabálytalan fogás miatt leléptették). Huszonnyolc esztendős, fél évvel fiatalabb Évinél, pályafutásának legjobb eredménye egy Európa-bajnoki bronzérem, ráadásul eddigi párharcaik során mindig a magyar judós nyert. Szorítunk, hogy most is így legyen!

Meg is született az első magyar győzelem Rióban! Csernoviczki Éva nyugodtan kezdett, láthatóan ukrán ellenfele volt idegesebb, igyekezett bontani Éva fogásait. A meccs felénél egy bokadobás után kapott jukóval került előnybe a magyra versenyző, majd Csernyakot intették.

A folytatásban is a magyar akarat érvényesült, egy újabb bokadobással már kettőre nőtt a jukók száma, hogy aztán leszorítással egy harmadikat is begyűjtsön a tatabányai klasszis. Remek rajt, magyar győzelemmel, Csernoviczki Éva így a legjobb nyolc között folytathatja, az argentinok világbajnoka, Paola Pareto ellen. „Egy olimpián minden meccs nagyon fontos, de az argentin elleni sorsdöntő lehet. Láttam, milyen jól dolgozott Pareto az első meccsén, de megvan a taktikánk, meglátjuk, hogyan sikerül valóra váltani“ — mondta Csernoviczki Csaba, Éva édesapja-edzője.

Paula Pareto januárban töltötte be a harmincat, rutinos motoros, sok komoly eredménnyel. Ezek közül kiemelkedik a Pekingben begyűjtött olimpiai bronzérem, továbbá egy világbajnoki ezüst 2014-ből és a világbajnoki arany 2015-ből. A vb-címvédővel eddig négy meccset vívott Évi, a mérleg nyelve azonban csak ezen a napon dőlt el valamelyikük felé…

Sajnos nem felénk. Évi jól kezdett, jó fogásokat talált, az argentin azonban el tudta adni a bíróknak, hogy akciókat indít, mert a magyar versenyző sorban kapta az intéseket. Talán már az elsőre is mondhatjuk, hogy szigorú volt, de a másodikra egészen biztosan. A harmadik intésnél pedig annyira nyilvánvaló volt annak jogtalansága, hogy az amerikai mérkőzésvezető kénytelen volt visszavonni az ítéletét.

Időközben azonban sajnos megsérült Évi bal lábán a comhajlító izom, ezért nem is tudott olyan lábmunkát végezni, ami a világbajnok ellen hatékony lett volna. Pareto pedig egy megingást kihasználva a hajrában vazaris előnyt szerzett, amit meg is őrzött a befejezésig.

„Egyelőre nem tudjuk, hogy húzódás vagy szakadás van Évi combhajlítójában. Mindenesetre úgy készül, hogy folytatja, ha a bemelegítésnél úgy érzi, hogy tudja vállalni, akkor felmegy a vigaszági meccsre“ — tudtuk meg a szünetben Nagy András szakágvezetőtől.

Otgontsetseg Galbadrakh a mongol állampolgárságot cserélte kazahra, feltételezéseink szerint azért, hogy kitérjen a súlycsoportban egyre jobban teljesítő Munkhbat elől. Galbadrakh az elmúlt egy évben lépett a legjobbak közé, megnyerte az Ázsia-bajnokságot, az asztanai, az almati, a samsuni és a csedzsui Grand Prix-t, sőt az idén a párizsi szupertornán is ő lett a legjobb. Évivel eddig egyszer csapott össze, a tavaly novemberi csedzsui Grand Prix döntőjében, akkor a kazah nyert.

A kétszeres Európa-bajnok Csernoviczki Éva biztató mozgással jött ki a vigaszági döntőre, nem is kezdett rosszul, a második percben az övé volt az addigi legbiztatóbb kísérlet, ám nem sokkal ezután ismét a lábához kapott, s érezhető volt, hogy elveszítette a koncentrációját.

Galbadrakh kihasználta ezt és ipponnal nyert, ezzel Évi számára véget ért az olimpia: a 2008-as pekingi hetedik hely és a 2012-es londoni bronzérem után a harmadik olimpiáján is helyezett lett, hetedikként zárt.

„A combhajlító izom részleges szakadásáról beszélhetünk, ami fájdalmas sérülés. Szerencsére nem kell operálni, két hónap alatt fel is épülhet belőle Évi“ — mondta a sérülésről dr. Hidas Péter, a magyar válogatott keretorvosa.

„Kellett bizony az argentin elleni meccs után egy bő háromnegyed óra, mire egyáltalán magunkhoz tudtunk térni. Évit nagyon zavarta a fájdalom, próbáltunk mindent megtenni, hogy csillapodjon. A kazah elleni vereségnél talán volt egy taktikai hiba, de amikor az embernek ennyire meg kell osztania a figyelmét az ellenfele, a judója és még a fájdalma között is, akkor ezért nem lehet okolni. Nagyon fájdalmas ez számomra, mert Évi nagyon jó formában volt, ebben a napban a hetedik helynél sokkal több is benne lehetett volna“ — vélekedett Csernoviczki Csaba.

„A Pareto elleni meccs elején sérültem meg. Előbb igyekeztem nem foglalkozni vele, de egy bizonyos mozdulatnál újra és újra, egyre erősebben tért vissza a fájdalom. A meccs után vaciláltunk, hogy mit tegyünk, úgy gondoltuk, ha nem vagyok száz százalékos, csak ötven, fél lábbal nincs mit keresni ebben a mezőnyben. Aztán sikerült csillapítani a fájdalmat, rengeteg bemelegítőkrémet kentünk rá. Megpróbáltam, sajnos csak így sikerült. Visszatért a fájdalom, és nem tudtam nem figyelni rá“ — mondta Csernoviczki Éva, aki így is minden idők legeredményesebb judósa a magyar hölgyek közül.

Az első versenynapon a hölgyeknél Paola Pareto az aranyéremig menetelt, Évi máik legyőzője, a kazah Galbadrakh pedig bronzérmes lett. A férfiaknál a döntöben az orosz Mudranov aranypontos csatában legyőzte a világbajnok kazah Szmetovot, a két bronzérmen az üzbég Urozbojev és a japán Naohisza osztozott.

Majlinda Kelmendi megszerezte Koszovó történetének első olimpiai aranyérmét, a férfiaknál pedig meglepetésre az olasz Fabio Basile lett Rio bajnoka vasárnap. A riói judotorna második versenynapján nem volt magyar induló, de az izgalmakra így sem lehetett panasz.

A férfiak küzdelmeiben például az orosz Puljajev már az első meccsét elveszítette, de a favoritok közül a dél-koreai An és a japán Ebinuma is sorra vette az akadályokat. A nap végén azonban meglepetésre az olasz Fabio Basile ünnepelhetett: a világranglistán csupán 26. helyezett sportoló eddig két Európa-bajnoki bronzérmet jegyezhetett, s a Judo World Tour-versenyein sem tudott még aranyat szerezni, a legjobbkor és a legjobb helyen lett meg számára az első!

A nőknél a favorit nyert: a kétszeres világ- és Európa-bajnok Majlinda Kelmendi megszerezte hazájának, Koszovónak első olimpiai aranyérmét. Ebben a súlycsoportban is volt olasz meglepetés: az eddig csupán világbajnoki ötödik helyig jutó Odette Giuffrida a döntőig menetelt, s végül ezüstérmet akasztottak a nyakába.

A riói olimpia harmadik versenynapján két judósunkért is szoríthattunk a Carioca 2 Arenában: Ungvári Miklós az ötödik, Karakas Hedvig pedig a hetedik helyen végzett.

Az 57 kilogrammosok között huszonhárom judoka lépett tatamira ezen a napon, a sorsolás szeszélye folytán Karakas Hedvig azok közé tartozott, akiknek már az első körben küzdeniük kellett, a tét a legjobb tizenhat közé kerülés volt. Az ellenfél pedig a türkmén Rusana Nurjavova, a világranglista 49. helyezettje, aki kontinentális kvótával jutott ki az olimpiára. Az eddigi legjobb eredménye a budapesti Grand Prix-n elért hetedik helyezése volt. A két lány 2014-ben már találkozott egymással, a cseljabinszki világbajnokságon Hédi nyert. Bíztunk benne, hogy jó partner lesz Hédinek a kezdéshez!

A BHSE csillaga aztán káprázatos, harcos győzelmet aratott! Nurjavova nem sokáig tudott ellenállni, egy földharchelyzetet Hédi nagy rutinnal fordított a maga javára, leszorításért még csak jukót kapott, Nurjavova még valahogy ki tudott szabadulni belőle, de a földharc folytatódott, s a türkmén kénytelen volt kopogni a végén. Ippongyőzelem, Karakas Hedvig a legjobb tizenhat között! Ilyen rajtot képzeltünk erre a napra.

„Egy ilyen rövid meccsből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de Hédi úgy küzdött, ahogy vártuk tőle, rendben volt. A kanadait legutóbb jó taktikával sikerült legyőzni, pedig korábban rendre ő nyert. Most is készülünk, meglátjuk, ők készülnek-e valami új dologgal, és mi mit tudunk kihozni belőle“ — mondta a meccs után a BHSE mestere, Toncs Péter.

Közben doktor Hidas Péterrel, a válogatott keretorvosával is sikerült néhány szót váltani Csernoviczki Évi állapotáról. „Úgy látszik, hogy szerencsére nem túl komoly a baj, Évi néhány héten belül felépülhet“ — adott megnyugtató választ az orvos.

A következő ellenfél, Catherine Beauchemin-Pinard is huszonkét éves (na tessék!), 2014-ből van egy Grand Slam-győzelme, és három kontinensbajnoki érme. Hédivel negyedszer találkozott, eddig kettő-egy arányban nála volt az előny.

Aztán mit éltünk át! A kanadai lány a földharcban olyan volt, mint egy tank. Már az elején volt egy karfeszítési kísérlete, amikor az éghez fohászkodtunk… Nem hiába! Állásban Hédi volt sokkal aktívabb, s szerencsére ezt a bíró is díjazta: a sok kísérletnek egy kanadai intés lett a „jutalma“, s ez a minimális előny kitartott a meccs végéig!

„Ez meleg volt“ — mondta komor arccal Toncs Péter, de aztán mosolyra húzódott a szája. Fontos állomás volt ez a győzelem, most már merészebben álmodhattunk!

Hédi egy nagyon kemény ellenfél ellen lépett tatamira a negyeddöntőben, hiszen Rafaela Silva világbajnok, vb-ezüstérmes. Eddig négyből három összecsapásukat a brazil nyerte, igaz, az az egy győzelem nagyon fontos volt számunkra: a londoni olimpián lábra fogásért leléptették Silvát, Hédi pedig végül ötödik lett. Most úgy vágtunk neki, hogy a győztes az elődöntőben, a vesztes a vigaszégi döntőben folytathatja a harcot az éremért.

A brazilok ezen az olimpián mindenhol óriási hangulatot teremtenek, ráadásul ezen a napon már csak Silvának szurkolhattak. Tették is, teli torokból. De jó lett volna egy kicsit elhallgattatni őket! Sajnos nem sikerült, Silva vazaris előnybe került, aztán már hiába harcolt Hédi az ellenféllel és a gyakran nem kifejezetten sportszerű közönséggel, nem sikerült fordítania. De még nyitva maradt előtte az út a bronzéremig!

A kétszeres Ázsia-bajnoki ezüstérmes Lien Csen-ling várt rá. A tajvani judoka huszonnyolc éves, nagy sikerei között szerepel, hogy tavaly megnyerte a budapesti Grand Prix-viadalt. Hédivel eddig háromszor találkozott, az előny kettő-egy arányban nálunk volt. Sajnos, csak eddig. Az első intést Hédi kapta, majd ezen a téren egyenlíteni tudott. A folytatás azonban sajnos nem alakult jól, Lien jukóval előnybe lerült, Hédi pedig bár becsülettel harcolt, már nem tudott egyenlíteni, így a BHSE versenyzője a hetedik helyen végzett.

„Nagyon erős a súlycsoportunk, legalább huszan vagyunk, akik közül kikerülhetne az érmesek. Jó formában voltam, de a brazil lánynak még jobban ment, egyetlen hiba elég volt neki, hogy nyerjen ellenem. A tajvani judós Japánban edz, magas, kellemetlen ellenfél, készültünk is a várható dobására, de egy kicsi hiányzott, hogy ki tudjak fordulni belőle. Utána már nagyon jól védekezett. Sajnálom, hogy így alakult“ — nyilatkozta Karakas Hédi, aki láthatóan igen nehezen (vagy egyáltalán nem) dolgozta fel a történteket.

Ungvári Miklósnak a 73 kilogrammban Hédinél szerencsésebb volt a sorsolása, abból a szempontból, hogy náluk harmincöt induló volt, de a Közgép-Ceglédi VSE judósa csak a legjobb tizenhat közé jutásért kezdett, méghozzá a portugál Nuno Saraiva ellen. Saraiva is huszonkét éves (tizenhárom évvel fiatalabb Unginál), pillanatnyilag a 39. helyen áll a világranglistán, nyert már junior-világbajnoki bronzérmet, két felnőtt GP-érmet. Még sosem meccselt a magyar klasszissal…

Miki pedig bizonyította, hogy még mindig óriási harcos! Remekül kezdett, a portugálnak pillanatai sem voltak. Az elején még a magyar judós kapott egy intést, de aztán jukóval előnybe került, és minden rutinját latba vetve a földharchelyzetekkel múlatta az időt. Az utolsó ilyen akcióval sikerült is leszorítania Saraivát, s bár a küzdelmi idő már véget ért, a leszorítás ment tovább, egészen a vazariig. Remek rajt!

„Majd a végén“ — hárította el az újságírók érdeklődését Bíró Tamás, a ceglédiek edzője. Azt kívántuk, hogy nagyon későn legyen vége ennek a napnak… Ha hiszik, ha nem, Hédi öve ekkor már két győztes meccsen volt túl! Ungvári Miklós fekete övével szemben valami kifogása volt a versenybíróságnak, így olimpiai ezüstérmesünk kénytelen volt cserélni. Karakas Hédiét kérte kölcsön, s az öv szerencsét hozott… Persze, nagyon gyorsan tegyük hozzá: ez a siker nem a szerencsén múlt. ezért megdolgoztak.

Következett Miklós nyolcaddöntője, a holland Dex Elmont ellen. Ő is fiatalalabb a ceglédi judósnál, de csak három évvel, vagyis már a holland is rutinos „motorosnak“ számít. Hasonlóan jó eredményei vannak, mint Ungvári Miklósnak, nyert Európa-bajnokságot, van három világbajnoki érme, abból kettő ezüst. De nagy versenyen dobogón utoljára tavaly márciusban állt, az dién minden győzelmére jutott egy vereség is. Kettejük párharcában négy-háromra Miki vezetett, igaz, a tavalyelőtti és a tavalyi Európa-bajnokságon Elmont volt a jobb…

A magyar judós aztán újabb fantasztikus győzelmet aratott! Az elejétől kezdve irányította, kézben tartotta a meccset, belefért, hogy tévesen jukót ítéljenek ellene (ezt később visszavonták), hogy az ellenfelet fél perccel a vége előtt egy intéssel visszahozzák a meccsbe. Miki nem várta meg az aranypontos hosszabbítást, az öt percbe még belefért egy parádés ippon… Így Ungvári Miklós is bejutott a legjobb nyolc közé!

Az elődöntőért az azeri Orujovval mérkőzött. Orujov huszonnégy éves, Európa-bajnok, pillanatnyilag második a világranglistán, de volt már első is. Pazar eredménysora van, Ungvári Miklós ellen kettő-egyre vezetett, igaz, kétszer a bakui viadalon nyert az azeri sportoló, 2013-ban viszont Miki volt jobb a világbajnokságon, éppen itt, Rióban…

Sajnos most nem sikerült ismételni, de megítélésünk szerint ebben a bíró is ludas, Ungvári Miklós lábszárátforgatásos indítását úgy értelmezte, hogy Orujovnak is köze volt hozzá, ezért a hátára vetődő Ungvári ellen vazarit adott. Az erejével elkészülő azerit ráadásul csak nem akarta meginteni, hiába menekült és alibizett, sikerült kihúznia a meccs végéig.

Miki a vigaszágon javíthatott, a Pán-amerikai bajnok amerikai Nicolas Delopopolo várt rá. Nick Delpopolo huszonhét éves, montenegrói születésű. Leginkább azzal vívta ki a világsajtó figyelmét, hogy a 2012-es londoni olimpián (ahol a hetedik helyen zárt) cannabis-t talált a szervezetében a doppingellenőrzés. Azzal védekezett, hogy az olimpia előtt véletlenül olyan süteményt ehetett, amelyben marihuána volt. Féléves eltiltást kapott. Ungvári Miklóssal eddig egyszer csapott össze, akkor alul maradt.

Ungvári Miki ezúttal is nagyot harcolt, és legközelebb már a bronzéremért léphet tatamira! Az amerikai az egész meccsen látszólag semmit sem csinált, míg Miklós dobásokkal, földharccal próbálkozott. A jobb végül elnyerte jutalmát, bár csupán egyetlen intéssel, de a magyar judós nyert!

A bronzéremért a belgák harminckét esztendős judósa, az Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki bronzérmes Dirk Van Tichelt ellen lépett tatamira Bíró Tamás tanítványa. Van Tichelt régi ismerősünk, a pekingi olimpia előtt ő nyerte meg az Európa-bajnokságot, a későbbiekben gyűjtötte be a két vb-bronzot, az olimpiákat tekintve Pekingben ötödik lett, Londonban viszont nem volt szerencséje. Ungvári Miklóssal korábban kétszer is összecsapott, 2013-ban még ő nyert, tavaly viszont a budapesti Grand Prix-n a magyar versenyző győzelmét hirdették ki.

Egyenlő felek küzdelmét láthattuk az első másfél percben, majd egy földharc szituációban szem előtt maradt Ungvári Miklós karja, amelyet a belga judós könyertelenül ki is használt, s karfeszítéssel megnyerte a küzdelmet. Ceglédi klasszisunk így a londoni ezüstérme után, Rióban a pontszerző ötödik helyen végzett.

„Már este viszketett az orrom és a szemem, gondoltam, lehet, hogy bosszús leszek, hát ez az ötödik hely tényleg bosszúságot okozott. Egyszerűen kicsit kihagytam fejben, nem tudom, hogyan történt, hogy pont ott, földharcban győznek le, ami az én erősségem. Nem is tudom, hogyan hagyhattam ilyen bután ott a karomat. Nagyon köszönöm az edzőimnek, Katics Lászlónak és Bíró Tamásnak az egész hosszú felkészülést. Nagyon sokat súrlódtunk az edzőmmel az elmúlt hetekben, hónapokban, ő inkább edzéspárti volt, én néha úgy éreztem, hogy elég, fel tudom szívni magam. Kicsit fáradtan érkeztem Rióba, de sikerült összeszednem magam. A negyedik olimpiámon ezzel az ötödik hellyel most nem igazán tudok mit kezdeni, leginkább ez az elveszített bronzmeccs fájdalmas” — mondta Ungvári Miklós, aki válogatottunk első olimpiai pontszerzője lett Rio de Janeiróban, majd hozzátette, kell neki néhány hónap, mire feldolgozza a történteket és dönt az esetleges folytatásról.

Két magyar versenyzőért szoríthattunk a riói olimpia negyedik versenynapján, s tudtuk, hogy egyiküknek sem lesz könnyű dolga. A 81 kilogrammos Csoknyai László az aktuális világbajnokkal, Nagasze Takanorival csapott össze. “Minden rendben lesz” — mondta egy nappal korábban szűkszavúan a paksi judós, de azzal nyilvánvalóan ő is tisztában volt, hogy második olimpiáján is az egyik legnehezebb ellenfelet állította elé a sors. Az esetleges továbbjutáshoz óriási bravúrra lett volna szükség!

Sajnos nem sikerült. Csoknyai László egy jukóval maradt alul Nagaszéval szemben. Az Atomerőmű SE judósa igyekezett betartani a taktikai utasításokat, összességében jól tartotta kézben a meccset, de a japánok világbajnoka egy apró megingást kihasználva, egy minimális értékű dobással megszerezte a vezetést, és ezt már nam adta ki a kezéből.

„Egy kicsit gyorsabban kellett volna szabadulni a lenti helyzetekből, persze, erről könnyű kívülről beszélni — vélekedett Hangyási László, az ASE edzője. — Sajnálom, hogy így alakult, mert a japán nem mutatott semmi különlegeset ezen a meccsen.“

Csoknyai László rettenetesen elkeseredve nyilatkozott a jelenlévő újságíróknak: „Nem is igazán a meccs miatt vagyok csalódott. Mindent megtettem, hogy jól szerepelhessek, félretettem a családom, a barátaim, csak a feladatomra koncentráltam, úgy élek, úgy táplálkozom, úgy edzek, hogy sikerülhessen, erre már a második olimpiai ciklus ér úgy véget, hogy csak ennyi jut nekem.“

Néhány perccel Csoknyai László előtt szólították tatamira a ghanai színekben szereplő Szögedi Szandrát. A kettős állampolgársággal rendelkező judós — aki egykoron az UTE igen sikeres utánpótlás csapatának tagja volt — az idei kontinensbajnok brazil Mariana Silvával nézett szembe. Szandi továbbjutásához ugyancsak nagy bravúrra lett volna szükség. Szandi megpróbálta emlékezetessé tenni olimpiai szereplését, de az első perc végén ipponnal vereséget szenvedett.

A hölgyeknél ezen a napon a szlovénok ünnepelhettek, a világbajnoki címvédő Tina Trstenjak káprázatos menetelés végén ért fel a csúcsra, így már nem Urska Zolnir a szomszédos ország egyetlen judós olimpiai bajnoka. A férfiaknál némi meglepetésre amerikai-orosz finálét hozott a verseny, a londoni ötödik helyezett, Pán-amerikai bajnok Travis Stevens és az aktuális Európa-bajnok Haszan Halmurzajev összecsapásából utóbbi jött ki győztesen, így Oroszország két arannyal és egy bronzzal átvette a vezetést a sportági éremtáblázaton.

Sokat vártunk az olimpiai judotorna ötödik napjától, de sajnos egy kínai üstökös keresztülhúzta a számításainkat: Tóth Krisztián helyezetlenül zárta a riói játékokat. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. A KSI SE 90 kilósa a Carioca 2 Arenában az 1-es tatamin szerepelt, eddig valamennyi magyar induló a 2-esen kapott szerepet. Az első ellenfele a kenyai Kiplangat Sang volt, akinek eddigi legkomolyabb eredménye az volt, hogy bejutott a legjobb tizenhat közé az idei Afrika-bajnokságon, ráadásul nemcsak a 90 kilogrammosok között, hanem az abszolútban is.

A judóban járatosak tudják, Tóth Krisztián első ellenfele nem számított a mérkőzés esélyesének, de a judo ismerői azt is tudják, ebben a sportágban nem vezet jóra, ha nem becsüljük a riválist, egyetlen rossz mozdulat, egyetlen pillanatnyi kihagyás a verseny végét jelentheti. Természetesen bíztunk a továbbjutásban.

Krisztián is óvatos volt, de azért meglett az első! Nem egészen három percig tartott, a kenyai minden erejével védekezett, ezért soban kapta az intéseket. Akciót nem láttunk, magyar győzelmet viszont igen: Sangot leléptették.

„Szinte mindenkit ismerek a súlycsoportomban, de a kenyai srácról semmit sem tudtam, még egy fényképet sem találtam róla a neten. Egy kicsit tartottam a meccstől, igyekeztem biztonsági judót hozni, mert sokan elcsúsznak az első körben“ — mondta Tóth Krisztián, amikor még nem is tudott róla, hogy a súlycsoport nagyágyúja éppen így járt…

Mert nem sokkal az ő meccse után megkezdődött a bombameglepetések sorozata: a kínai Cseng néhány másodperc alatt ipponnal nyert a görög olimpiai, világ- és Európa-bajnok Iliadisz ellen, így ő lett Krisztián következő ellenfele…

Végig a sportág kultikus figurájára készültünk, de nem ő lett Krisztián következő ellenfele! Hanem a kínai Cseng Hszün-csao, akinek az eddigi legjobb eredménye az idei Ázsia-bajnokságon megszerzett bronzérem. Előbb megköszöntük a kínainak, hogy az olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok legenda miatt most nem kell aggódnunk. Ugyanakkor vigyáznunk kellett, Csengnek volt már két Grand Prix-ezüstje is, ráadásul tavaly decemberben Tokióban meccselt Krisztiánnal, s akkor ő győzött. Az idén viszont a düsseldorfi Grand Prix-n a KSI SE judósa volt a jobb.

Aztán következett a hideg zuhany. Sajnos ez a hajó elment. A kínai ugyanazzal a dobással foszlatta szét az álmainkat, amellyel Iliadiszt (majd később a svéd Nymant) is meglepte. Ippon. Nem volt mód javítani. Fájdalmasan korán véget ért számunkra ez a nap, Tóth Krisztián a legjobb tizenhat között búcsúzott.

„Készültünk a kínai fogására, volt taktikánk, de minket is meglepett. Nem tudom a versenyzőt hibáztatni, ez egy ilyen sportág, egyetlen pillanatnyi hiba végzetes lehet. Kár érte, mert úgy éreztem, sokkal több van ebben a napban“ — vélekedett Pánczél Gábor, a KSI SE edzője.

„Nem azt mondom, hogy hibáztam, egyszerűen ilyen a sport. Ez a kínai eddig nem arról volt híres, hogy dobál, inkább taktikus judót mutatott, erre most ugyanazzal jött, mint Iliadisz ellen. Talán ha csak vazarit kapott volna rá, megtehettem volna mindent a folytatásban, de erre most nem volt lehetőség. Eddig azt hittem magamról, hogy mentálisan nagyon erős judós vagyok, de az olimpia agyon nyomott. Hullámzott velem minden, nem tudtam megállapítani, hogy bárkit meg tudok verni vagy mlg a kenyaitól is ki tudok kapni. Meg akartam mutatni mindenkinek, a barátnőmnek, a szüleimnek, hogy vagyok valaki. A kenyai ellen biztonsági judóra törekedtem, úgy gondoltam, a kínait meg tudom verni, aztán már minden meccs ajándék lesz“ — mondt Tóth Krisztián.

A súlycsoport bajnoka végül a japán Baker lett, aki a döntőben a grúz Liparteliani ellen jukóval csikarta ki a győzelmet, a kínai Cseng és a dél-koreai Gvak állhatott még dobogóra.

Fél szemmel, szomorúan követjük a 70 kilósok vetélkedését is, nekünk is, egészen pontosan Gercsák Szabinának is itt lett volna a helye! Kim Polling például a tizenhat között búcsúzott, a japán Tacsimoto nem volt kiemelt, így lehetett az ellenfele, s aranypontos csatában megverte a hollandot. Megérte két éven át a ranglista első helyéért harcolni? Végül sa japán az olimpiai aranyat is megszerezet, a döntőben a kolumbiai Alvearral csapott össze.

Az olimpia hatodik versenynapján két magyar lép tatamira, a 100 kilogrammban Cirjenics Miklós (Atomerőmű SE), a 78 kilogrammban Joó Abigél (KSI SE) képviseli a színeinket. Mindkettejüktől bravúrra lenne szükség a jó szerepléshez, de már mindketten bizonyították, hogy képesek is erre.

Joó Abigél a világbajnokot is legyőzve jutott be a legjobb nyolc közé, s végül a hetedik helyen zárta a riói olimpiát. A nap másik indulója, Cirjenics Miklós sajnos nem jutott túl az első akadályon.

A riói judotorna hatodik napján két versenyzőnknek szurkolhattunk, Joó Abigél a női 78, Cirjenics Miklós pedig a férfi 100 kilogrammban lépett tatamira a Carioca 2 Arenában. Abigél első ellenfele a mongol Purevjargal volt, Ázsia-bajnoki bronzérmes, világbajnoki hetedik helyezett, Pekingben hetedik volt, Londonban a legjobb tizenhat között búcsúzott.

A sorsolás úgy hozta, hogy ez a pár és még egy másik mérkőzött a legjobb tizenhat közé jutásért, a többiek eleve ott kezdtek. A mongol huszonkilenc éves, már négyszer csapott össze Abigéllel, s csak egyszer, 2011-ben tudta legyőzni. Szurkoltunk, hogy tovább romoljon a statisztikája… Aztán csodálatos lett a kezdés!

Abigél hármat is dobott, az elsőre ippont kapott, de ezt a bíró visszavonta, a másodikra vazarit, a harmadikra jukót, de esés közben a mongol kitámasztott a bal karjával, és rosszul járt, mersérült, azonnal lekopogta a meccset. Meggyőző rajt, vártuk a folytatást! Abigél ellenfele a nyolcaddöntőben a japán Umeki Mami volt.

Ő a súlycsoport aktuális világbajnoknője, pedig mindössze huszonegy éves. Ami biztató volt számunkra: Abigél az eddigi egyetlen összecsapásukon nyert, igaz, ez még 2013-ban volt. Bravúrra volt szükség a továbbjutáshoz, de harcos judóval ez sikerült! Joó Abigél legyőzte a világbajnokot, és bejutott a legjobb nyolc közé!

Umeki láthatóan tartott Abigél dobásaitól, az elején háromszor is földre vetette magát, intést is kapott érte. A folytatásban aztán előbb egy jukót, majd egy újabb intést sikerült kicsikarni, a japán a földharcban volt sokkal veszéleyesebb. A végén a KSI SE kétszeres Európa-bajnoka már ügyesen pörgette a másodperceket, sőt, az utolsó összekapaszkodásból még egy jukót szerzett, így megnyerte a nyolcaddöntőt! Ez a győzelem elmondhatatlanul sokat jelenthet most minden magyar judósnak!

És hogy milyen a sors? Az elődöntőbe jutásért ismét az amerikai Harrison volt az ellenfél. Akárcsak Londonban. Abigél akkor fantasztikusan judózott, vazarival vezetett az amerikai ellen, amikor megsérült (ne firtassuk, hogyan, akad, aki az amerikai szemére veti a történteket). A magyar lány porcleválása ellenére befejezte a meccset, a sérült, fájdalmaival küszködő magyar ellen fordítani tudott Harrison, aki akkor az olimpiai aranyéremig meg sem állt. Rettenetesen fájt nekünk a győzelme, mert az az arany a miénk lehetett volna.

Most, négy évvel később újra összecsaptak a felek. Most sem Abgiél volt az esélyes, Harrison olimpiai és világbajnoki aranyérmes, kontinensbajnok, a súlycsoport egyik kiemelkedő alakja. De a sors úgy akarta, hogy újra az olimpián, újra a negyeddöntőben találkozzanak… Nem sikerült megbosszulni Londont, Harrison egy intéssel vezetést szerzett, majd leszorítással megszerezte a győzelmet is.

Joó Abigél a délutáni programban, a vigaszágon javíthatott, a kubai Yalennis Castillo ellen, aki Pekingben olimpiai ezüstérmes volt, ám azóta világversenyen csak a saját kontinensén tudott érmet nyerni. Abigél ellen nagyon rossz volt a mérlege, kettőből kettőt veszített.

Sajnos éppen ezen a napon, éppen itt Rióban tudott szépíteni: hiába vezetett intéssel Joó Abigél, a kubainak egyszer bejött a a dobása, egy halvány jukót kapott érte, amit már nem sikerült ledolgozni. Pánczél Gábor tanítványa a hetedik helyen zárta a nyári olimpiát.

„Sajnálom, hogy így alakult. Éremért jöttem én is az olimpiára, mint mindenki más. Egy juko döntött. A judo kiszámíthatatlan sportág. Borzasztóan elfáradtam, valószínűleg a stressz ebben nagy szerepet játszott“ — mondta a londoni ötödik hely után ezúttal hetedik Joó Abigél.

A 100 kilogrammos súlycsoportban a paksi Cirjenics Miklósért szoríthattunk, aki a német Frey ellen kezdett. A rivális nem akárki a súlycsoportban, hónapokon át vezette a világranglistát (most ötödik), két éve bronzérmes, tavaly ezüstérmes volt a világbajnokságon, ezúttal az olimpiai aranyra fájt a foga. Minden mellette szólt, de Cirjenics Miklósnak egyszer már sikerült megtréfálnia, néhány hete, a bakui Grand Slam-torna negyeddöntőjében a paksi judós vesztett állásból gyönyörű ipponnal fordított.

Tudtuk, hogy a győzelem Rióban is bravúr lenne, ráadásul a tét tulajdonképpen a legjobb nyolc közé jutás volt, hiszen bátran kijelenthettük, hogy a következő körben a myanmari vagy a trinidadi judós legyőzése egyik félnek sem jelentett volna igazán komoly feladatot.

A bravúr sajnos nem sikerült! Cirjenics Miklós remekül harcolt, aranypontos hosszabbításra kényszerítette a németek vb-ezüstérmesét, ám ott már ipponnal veszített, így számára véget ért az olimpia. Talán egy intés járt volna a meccs közben a németnek, és egy ígéretes földharchelyzet is reményeket keltett bennünk, nem feltartott kézzel elveszített meccs volt. Szép volt Miki!

„Bátran judóztunk mind a ketten, küzdelemre törekedtünk, és a végén én húztam a rövidebbet. Nyerni akartam, talán túlságosan is, le akartam zárni a találkozót“ — értékelt Cirjenics Miklós.

A férfiaknál ezen a napon a cseh Lukas Krpalek volt a legjobb, míg a nőknél az amerikai Kayla Harrison megvédte olimpiai bajnoki címét.

A riói olimpia judoversenyeinek zárónapján a neházsúlyú Bor Barna képviselte a színeinket, aki egy győzelemmel és egy vereséggel a legjobb tizenhat között búcsúzott.

Elérkeztünk az utolsó naphoz. Mondanánk, hogy Bor Barnában volt az utolsó reményünk, de ez nem igaz. Az addig tatamira lépő hét judósunk közül négy be tudott kerülni a világ legjobb nyolc judósa közé a súlycsoportjában. Való igaz, az érem elmaradt, de hosszasan sorolhatnánk azoknak a nagyágyúknak a nevét, akik ugyanígy jártak, érem nélkül, sőt, akár győzelem nélkül kell hazatérniük. A sport ilyen, a sikereket olykor nagy kudarcok követik, amelyekből épülve újabb sikereket lehet elérni.

Ahelyett, hogy hosszasan húznánk az időt szentimentális eszmefuttatásunkkal, vágjunk neki az utolsó nap történetének. A zárónapon tatamira lépwtt az Atomerőmű SE óriása, Bor Barma. Az ellenfél nem akárki volt, a paksiak világbajnoki ezüstérmese a 2013-ban éppen itt, Rióban vb-bronzérmes, tízszeres Afrika-bajnok tunéziai Fajszal Dzsaballah ellen lépett tatamira az első mérkőzésén. Az egymás elleni mérleg 3-2 volt Barna javára, úgy, hogy egyszer sérülés miatt nem állt ki Dzsaballah ellen.

A rajt jól sikerült, Barna taktikus judóval végig kézben tartotta a meccset, előbb intették a túlságosan is statikus tunéziait, majd sikerült a karját befogva földre rántani, legalább egy jukó erejéig. A hajrában Dzsaballah kénytelen volt kockáztatni, a dobása azonban nem sikerült, sőt, Bor Barna azonnal ráugrott, és leszorította. Ippon, 4:20 alatt!

A folytatásban a kubai Garcia Mendoza következett, aki ipponnal győzte le tadzsik ellenfelét az első körben. Alex Garcia Mendoza huszonhárom éves, négy bronzérme van már a pán-amerikai bajnokságokról. Barnával eddig kétszer csapott össze, az idén februárban és májusban is a paksi fiú volt a jobb.

Bor Barna és a kubai kiélezett küzdelmében végül egy intés döntött, amit húsz másodperccel a vége előtt adott a bíró, egy meghiúsult válldobási kísérlet után. A hátralévő idő már kevés volt mindenhez, így a kubai mehetett tovább, Bor Barna számára véget ért a harmadik olimpiája, ahogyan judósaink számára is befejeződtek a riói játékok.

„Úgy érzem, jól ment, megfelelően felkészültem, ez már a harmadik olimpiám, nem zavart meg az öt karika, tudtam, hogy miért jöttem, éreztem, hogy meg tudom csinálni, de a meccs végén kapott intés után erre már nem volt esélyem. Nagyon sokat köszönhetek a judónak, jó érzés volt tízmillió emberért küzdeni, huszonkétezer paksiért harcolni, nagy élmény számomra, hogy ennek részese lehettem“ — mondta a meccs után Bor Barna.

A férfiaknál ezen a napon megvédte olimpiai bajnoki címét a franciák klasszisa, Teddy Riner, míg a nőknél is francia arany született: Emilie Andeol révén. A riói olimpia legeredményesebb válogatottja Japáné lett, amely 3 arany, 1 ezüst és 8 bronzéremmel lett első az éremtáblázaton, megelőzve Franciaországot (2, 2, 1) és Oroszországot (2, 0, 1). A magyar judoválogatott egy ötödik (Ungvári Miklós) és három hetedik (Csernoviczki Éva, Karakas Hedvig, Joó Abigél) helyezéssel zárta a riói olimpiát.


OLIMPIAI HELYEZÉSEINK

ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (5)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
ÖTÖDIK HELYEZETT (11)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)

 

Forrás: Judoinfo.hu
Fotó: IJF, Záhonyi Tamás, Gabriela Sabau
Eredmények: KLIKK IDE!