Szabó Ferenc: Frigyes fiamhoz nagy reményeket fűzök! - 2019.01.31.

Vannak emberek, akik felett hiába szállnak el az évek, akik ismerik őket, azoknak megmaradnak annak, akik voltak fiatalabb éveikben. Az olimpiai helyezett, Európa-bajnoki ezüstérmes Szabó Ferencet – akit itthon háromszor is (1968, 1971 és 1977) az Év judósának választottak – a sportágban ma is majd mindenki csak Ferikének szólítja. 

Bár a harmadik házasságából született mind az öt gyermeke valamilyen módon kötődik judóhoz, a hetvenedik évét tavaly betöltött családfő a közelmúltban elég látványosan hátrébb lépett a tűzvonalból. Lemondott huszonhárom éves, rendkívül tehetséges fia, Frigyes edzéseinek vezetéséről is, őt az Újpestben az olimpiai ezüstérmes Csák Józsefre bízta. Vele kapcsolatban korábban ez elképzelhetetlennek tűnt, Szabó Ferike ugyanis meglehetős visszavonultan él a Piliscsabához közeli, de már Komárom megyéhez tartozó Uny községben. Sok év óta épülő-szépülő, de még mindig nem teljesen kész, egyszerű vályogházból ízléses belsővel kialakított családi házában sikerült őt szóra bírni.

– Amiután előzőleg már értesültem bizonyos egészségügyi gondokról, ezért javasolnám: essünk túl a legelején ezen a kellemetlen témán.
– Közel két esztendeje történt, a fiammal együtt felborultunk az autónkkal, ekkor már eléggé fájt a fejem, bár ezt az első agyvérzést még lábon kihordtam – válaszolt Szabó Ferenc. – Amint utólag kiderült, a második agyvérzés már keményen ledöntött a lábamról, de hála Istennek, meg az engem szeretettel körülvevő családomnak, ebből is sikerült talpra állnom. Egyébként érdekességként elmondanám, hogy nagyon régen itt laktunk, majd elköltöztünk és sokkal később sikerült visszavásárolnunk ezt a házat.

– A két agyvérzést megelőzően jól szolgált az egészsége?
– Tartósabb betegségem sohasem volt, viszont sérülések sora tördelte a pályafutásomat. Mivel korábban nem voltak a sportágnak eredményei, így a nemzetközi szint elérése érdekében rengeteget, rendszeresen napi hat-nyolc órát edzettünk. Ennyi feszített üzemű munka mellett a sérülések elkerülhetetlenné váltak.

– Miért éppen a judo mellett kötött ki?
– Budapesten, a kilencedik kerületben, a Lónyai utcai iskolába jártunk. Mivel Misi bátyám hat és fél évvel idősebb volt, előzőleg Pécsen focizott, ugyanis mi pécsiek vagyunk. Dózsából csak Dózsába igazolhatott, így került Újpestre, de abbahagyta. Helyette a tizennyolcadik kerületi sportiskolában kezdett judózni, ahol Króner Feri bácsi volt a vezetőedző. Mellette Moravecz Ferenc segédkezett. A tizedik születésnapomon ez volt a jutalom, hogy bátyámmal elmehettem az edzésre, majd ott is ragadtam. Édesapám szabómesterként császári és királyi beszállító volt a két világháború között, s az első szerelésemet is ő szabta. Sok gyerek kedvelte a judót, közöttük én is szépen elvoltam…

– Mikor emelkedett ki ebből a tömegből?
– Amikor a bátyámat huszonkét éves korában elvitték katonának, én pedig egyedül maradtam, tehát tizenöt és féléves koromban. Hetven kilóig Moravecz volt az edzőnk, mellette csak rengeteget lehetett dolgozni. Meg akartam mutatni magamat, s ez annyira sikerült, hogy első éves ifiként a felnőtt bajnokságot is megnyertem. Közben már a Spartacusba kerültünk; a Szentkirályi utcában, a harmadik emeleten még szőnyeg nélkül, a parkettán dobáltuk egymást.

– 1972-ben beérett a gyümölcs: kijutott a müncheni olimpiára.
– Rengeteget fogyasztottam a hatvanhárom kilóra, a negyedik fordulóban estem ki, s lettem végül hetedik. Előlem egy végül ezüstéremig jutott mongolt, Buidaa Bakhaavát doppingolás miatt kizárták, engem pedig előre kellett volna rangsorolni ötödiknek, ami mindmáig nem történt meg. (Az 1972-es olimpián a NOB még nem vezette be az 1976 óta gyakorlattá vált előléptetéseket! – a szerző) A juniorok Európa-bajnokságán 1968-ban második, 1971-ben a felnőtt Európa-bajnokságon pedig harmadik lettem. Enyém az első magyar érem világversenyről. Európa-bajnoki második helyen végeztem 1977-ben – ezek a legjobb eredményeim.

– A Spartacusban Eb-bronzérmet, majd olimpiai részvételt hozott, mégsem maradt a szövetkezetieknél…
– Az eredményeim ellenére nekem volt a legkevesebb a fizetésem a szakosztályban. Majd amikor az MTK-sok átjöttek, ők a többszörösét kapták. Már úton volt a gyerekünk, mondtam Króner Feri bácsinak, hogy csináljon valamit, de ő vagy nem tudott, vagy nem akart. Így azután átmentem a Dózsába. Minden szempontból kellemes fogadtatásban volt részem, a Szpari viszont nem adott ki, így egy évig nem versenyezhettem. A Belügyi Szpartakiádra is csak úgy mehettem ki, hogy bevonultattak rendőrnek. Andrási László edző egyébként rendkívül jó hangulatot teremtett az edzéseken.

– 1977-ben hagyott fel a versenyzéssel. Mihez kezdett ezután?
– Visszahívtak edzőnek a Spartacusba, jó pénzért, el is vállaltam. Akkoriban elég jól álltam anyagilag, a fizetésemet havonta fel sem vettem, hanem szétosztották az aktuálisan legjobb három versenyzőnk között. A kaszkadőrségből jött a pénzem, a kanadai Gyémántpiramis című filmben is közreműködtem.

– Mi volt a következő állomáshelye?
– Itt, Unyban beindítottam a judózást és megépítettem egy lovas stadiont. A klub neve pedig „Unyi lovasok” lett. Több Világkupa-fordulót is itt rendeztünk Benkő Péter színművész barátommal azokban az években. A fővédnökséget egyszer Antall József, más alkalommal pedig Für Lajos vállalta.

– Kalandokban bővelkedő élete volt.
– Egykori klubtársam, Zombori Sanyi hívott, menjünk ki Amerikába is, de a feleségem az akkor már megvolt három gyerekünkkel nem tudott Floridában megszokni, így idő előtt visszajöttünk, 2001-ben a pécsi járásban lévő Egerágon kötöttünk ki.

– Ugorjunk egy kicsit az időben, hiszen most ismét Unyban él, a gyerekek közben felnőttek és hárman is kiváló cselgáncsozók.
– Katinka U23-as Európa-bajnok, Franciska is eredményes, a huszonhárom éves fiam, a Frici pedig immár az UTE versenyzője.

– Őt a legutóbbi időkben Ungvári Miklós első számú riválisaként is emlegetik a hetvenhárom kilósok mezőnyében…
– A Mikiről csak felsőfokon lehet beszélni, amit ő ebben a sportágban elért, az egyedülálló. Ha én lennék a főnök, nem csak őt, másokat is előbbre léptetnék a szakmai vonalakon. Az elnök, Tóth László úr ugyanis kitűnően menedzseli a sportágat, de a szakmában még bőven lennének lehetőségeink. Ami az én három gyerekemet illeti, ők az elmúlt hat évben hat érmet hoztak az Európa-bajnokságokról. Most Frici áll a legközelebb a nemzetközi sikerekhez. Két hónapja vittem el az UTE szakosztályába és bíztam az olimpiai ezüstérmes Csák Jóska gondjaira. Ez szakmailag és anyagilag is jó megoldásnak ígérkezik. Ha őt a válogatottban is támogatni fogják, még komolyabb eredmények elérésére is képes lehet.

Jochapress