Tóth Krisztián olimpiai bronzérmes Tokióban!

Tóth Krisztián olimpiai bronzérmes Tokióban!

Bármennyire is tud – ahogyan a sportágban mondják – „csúszni a tatami”, bárki nagy tétben fogadhatott volna arra, hogy Tóth Krisztián sikerrel veszi az első mérkőzését Tokióban. Az első összecsapásra a brazil válogatottal készülő, de minden bizonnyal legyőzhető Popole Misengát kapta, a menekültek csapatában induló versenyzőnek egy junior Afrika-bajnoki bronzérem a legjobb eredménye, 2010-ből, a világranglistán a 234. helyen áll, amíg a mi fiunk a harmadikon.

Ugyanakkor aligha az volt a terv, hogy az MTK Budapest sportolója gyorsan lezárja a küzdelmet, hiszen szokni kellett a legendás tokiói Budokan tatamiját, a légkört, a fényviszonyokat, be kellett melegedni rendesen, ráhangolódni a második, bődületesen nehéznek ígérkező csatára.

Nos, Misenga nem állította megoldhatatlan feladat elé a mieink világbajnoki ezüst- és bronzérmes judósát, az utolsó percre már két intés állt a neve mellett, majd a hajrában egy szép dobással az ippongyőzelmet is megszerezte Tóth Krisztián.



„Megnéztük a meccseit, láttuk, hogy erős srác – kezdte értékelését a Nemzeti Sport kiküldött munkatársának interjúzónában Tóth Krisztián. – Annak ellenére, hogy a menekült csapat tagjaként versenyeznek, ők viszonylag fejlett országban szoktak edzeni. Így van vele is, fizikailag erős, jó a fogásfelvétele, úgyhogy figyelnem kellett arra, ne hibázzak, ez volt látható a meccs első szakaszában, amikor eléggé biztonsági judót csináltam, de amint éreztem, hogy kicsit elpilledt, megfáradt, akkor tudtam jobban rámenni és eldobni. Volt egy nagyon jó fogásom, tudtam, hogy abba az irányba el tudom hajítani. Be is pattantam alá, abból a szempontból remek tapasztalás, hogy a fejem és az izmaim jó összeköttetésben vannak, mondhatom, hogy flow-állapotban vagyok. Tökéletes első meccs volt.”

Kiemeltként sem volt kegyes a sorsolás Pánczél Gábor tanítványához, hiszen a legjobb nyolc közé jutásért a japán Mukai Soicsiro (12.) várt rá. A huszonöt esztendős japán 2019-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett Tokióban, nyert már Grand Slamet Párizsban és Oszakában, ráadásul nincs róla szép emlékünk, hiszen a 2019-es budapesti Grand Prix-n a legjobb nyolc közé jutásért legyőzte Krisztiánt.



„A japán következik, azaz tényleg nem volt kegyes a sorsolás… – folytatta Tóth Krisztián. – Ettől függetlenül várom, mert jó formában érzem magam, történjen bármi is, ki fogok adni magamból mindent, ami elég lehet arra is, hogy én jussak majd tovább. Nehéz volt a kijutás, ebbe nyilván a járvány is belejátszott, de jól fel tudtam készülni, az elmúlt időszakban érmet éremre halmoztam, úgyhogy bízzunk abban, hogy ma is sikerül egyet megcsípni.”

A japánok a tokiói judotorna első négy napján mind a négy férfi súlycsoportban megszerezték az aranyérmet, a magyar fiatalemberre várt a feladat, hogy megtörje ezt a rendkívüli sorozatot. És Krisztián lába egy pillanatra sem remegett meg. A rendes küzdelmi idő négy perce során ugyan a magyar judós kapott egy intést, és a hajrában ki kellett védenie egy komolyabb támadást, de Mukai ezzel el is lőtte a puskaporát, a hosszabbításban már Tóth Krisztián akarata érvényesült, s végül – a meccs hetedik percének végén – egy kontratechnikával ipponnal ki is vívta a továbbjutást! Ha telt ház van ezen a napon a Budokanban, alighanem ugyanolyan néma csend fogadta volna ezeket a pillanatokat, mint így, nézők nélkül…

„A meccs közben alighogy lefogtam a jobb kezét, amiről tudtam, hogy nem szereti, azonnal levetődött hasra, ami normál esetben azonnal intést érne – mondta az interjúzónában Tóth Krisztián. – Ő egyet sem kapott érte, viszont engem megintettek nagyjából a második indítása után. Furcsálltam, de hál’ Istennek egyben tartottam magam, és tudtam továbbcsinálni, amit az edzőmmel megbeszéltünk. A hosszabbításban próbált indítani egy akciót, félúton átvettem, volt rajta karkontroll. Igazából sejtettem, amikor elkezdték visszanézni, hogy meg fogják adni, csupán attól tartottam, hogy mivel japán és Tokióban vagyunk, ezért talán mégsem… Ám győzött az igazság, az, hogy ippon vagy vazari volt, ebből a szempontból mindegy, megvan a legjobb nyolc! Előre teljes gőzzel!”



A negyeddöntőben a huszonnégy éves német Eduard Trippel várt Tóth Krisztiánra. A felek már ezen az összecsapáson is jól ismerték egymárt, a hat párharcukból hármat az egyik, hármat a másik nyert. A németnek nem voltak olyan kiemelkedő eredményei, mint a mi fiunknak, de azért a Grand Slam-ezüst vagy a World Masters-bronz nem terem érdemtelenül senkinek a vitrinjébe sem.

Ráadásul Trippel nagyon kemény ágon ért el idáig, az első körben a világbajnok szerb Majdovot, a másodikban pedig a dél-koreaiak világbajnokát, az olimpiai bronzérmes Gvakot intézte el ipponnal. Sajnos a pazar formáját ellenünk is átmentette, kiélezett, szoros csata végén a hosszabbításban el tudta dobni a magyar fiút, így ő jutott be az elődöntőbe.

„Taktikusan kézben tartott, eléggé kiélezett mérkőzés volt, tudtam, mit akar indítani, azt is, hogy mi lenne a jó taktika ellen, de jól védte – fogalmazott Tóth Krisztián. – Átcsapódtunk a hosszabbításba, éreztem, hogy az idő nekem játszik, ám sajnos érezte ő is, ezért próbálta meg ezt az akciót, és elakadt a lábam valahol. Ezt vissza akarom nézni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hol. Vártam, hogy ezt fogja indítani, és vissza akartam kontrázni, de olyan lehetetlen helyzetbe került a jobb lábam, amiből nem tudtam kilépni, ezáltal nem tudtam visszaszerezni a súlypontomat sem a kontrára, és elgurultam. Ilyen a sport.”



„Akik itt vannak a legjobb tizenhatban, azokkal öt éve verjük egymást agyba-főbe – folytatta Tóth Krisztián. – Szinte videózni sem kell, hogy mit és merre csinál, tudjuk, én is róluk, ők is rólam. A hosszú idő alatt, amit együtt harcoltunk a versenyeken, stresszhelyzetben, illetve az edzőtáborokban, ez a tudás beivódik. Ezért ilyen kiélezett a kilencven kiló, kivéve talán egy-két nemzetet, amelynek szerencsésebb a sorsolása vagy jobb a napja. Azok vannak itt, akik direktben kivívták maguknak a kvótát, ez látszik is a mérkőzéseken, majdnem mindegyik hosszabbításos, minimális dolgokon múlik, ritka, hogy valakit ipponnal odavágjanak.”

A vigaszági döntőben folytathatta Krisztián, ahol a hollandok harminc esztendős világbajnoka, Noel van’t End várt rá. Az egymás elleni mérleg a meccs előtt nagy magyar fölényt mutatott, hatból ötször a magyar nyert, ráadásul az az egyetlen vereség is 2012-ben, Tóth Krisztián tizennyolc éves korában történt…

„Rengeteget küzdöttem vele, ő is tudja, hogy mit csinálok, és is róla – nézett már előre Tóth Krisztián. – Ki-ki meccs lesz, ám továbbra is megvan a fókuszom, érzem magamban az erőt a menetelésre. Kis csalódottság nyilván van bennem a vereség miatt, de ezt el kell dobni. Ha megkérdeztük volna azokat, akik tényleg értenek a kilencven kilóhoz, mert régóta benne vannak, hogy ki lesz a négy érmes, senki sem mert volna biztosat mondani. Az a nyolc, aki áll még, mind esélyes rá, minden attól függ, ki, mennyit hibázik. Reméljük, a sors, a jóisten, bárki hozzámdobja a következő meccset, és akkor még lehet érem.”

Magyar idő szerint délelőtt, kevéssel fél tizenegy után lépett tatamira a világranglista második és harmadik helyezettje, hogy a bronzmeccs-részvételről döntsön egymás között. Egy-egy intést hozott a mérkőzés első fele, aztán a harmadik perc elején sikerült a hollandot eldobni, vazarit ért! A hátralévő másodpercekben Tóth Krisztián már csak azzal törődött, hogy kihúzza a meccs végéig, még egy intés is belefért, meglett a bronzmeccs



„Nagyon sokat kellett várnunk, többször kellet átmozgatnom magam, hiába melegítettem a final block előtt. Semmit sem ért, ott álltunk vagy negyven percet a hideg terem előtt, úgyhogy folyamatosan mozgásban voltunk, kortyonként ittunk, illetve nem tudom, a holland hogyan csinálta, ám feltételezem, hasonlóan. Csak az lebegett szemem előtt, hogy mit kell csinálnom ellene, nem érdekelt, hogy mi történik előtte. Nem érdekelt semmi, csak hogy rajta túljussak, és tudjak szerezni egy érmet édesapámnak, mert ma van a születésnapja.”

„Régóta ismerjük egymást, hiszen 2012-ben küzdöttünk először, rutinosak vagyunk egymással szemben és a judovilágban egyaránt. Tudhattuk, hogy ez olyan meccs lesz, ami vért kíván… De a meccsen megöljük egymást, azon kívül pedig sportbarátságot ápolunk, nincs ezzel semmi baj – folytatta az értékelést Krisztián. – Bomba a formám, nem tudok mást mondani. De ki kell, hogy javítsam magam, hiszen korábban említettem, hogy fáradhatatlan vagyok, most azért bekövetkezett… Végig koncentráltabbnak éreztem magam fejben, tudtam, hogy mit csinál a holland, semlegesítettem azt az oldalt teljesen, és csak arra koncentráltam, ami az én judóm.”

„A délelőtti és délutáni program közti időt pihenéssel, szénhidrát-visszatöltéssel töltöttem, néhány telefont is megejtetem, de nem akartam nagyon kinyílni, majd este mindenkivel mindent megbeszélek, és megköszönöm a támogatást – mondta Tóth Krisztián a Nemzeti Sport újságírójának. – Nagyon jó ez a nap, így, hogy éremért küzdhetek, egyértelmű, hogy még jobb, de ha kiestem volna, akkor is azt mondanám, hogy olyan katarzisállapotban vagyok, amit minden sportolónak kívánok, hogy éljen át. Egyszerűen élvezem, amit csinálok, ilyen pedit nagyon ritkán vagy tán sosem volt, hogy teljes egészében annak tudom átadni magam, hogy élvezzem, amit csináljak. Jött vele az eredmény is.”



Hátra volt még a bronzmeccs, amelyen újabb klasszis állt a magyar fiú útjába: a kétszeres Európa-bajnok orosz Mihail Igolnyikov, akit eddig nagy nemzetközi tornán nem sikerült legyőznie. 2018-ban Abu-Dzabiban, tavaly pedig Budapesten Grand Slam-tornán bizonyult az orosz jobbnak. Csakhogy ez az olimpia!

Július 28. egy remek nap a magyar judo történetében, huszonkilenc évvel ezelőtt Barcelonában ezen a napon szerezte meg a sportág első és mindeddig egyetlen olimpiai aranyérmét Kovács Antal, kilenc éve Londonban Csernoviczki Éva nyerte meg a magyar küldöttség első érmét, egy bronzot, s most… Ha javasolhatnánk, lehetne július 28. A magyar judo napja!

Igolnyikov jobban kezdett, a saját akaratát sikerült érvényesítenie, Tóth Krisztián két intést is hamar begyűjtött, de minden erejét összeszedve tartotta magát. A hosszabbításra az orosz fáradni kezdett, a hatodik perc végén már volt egy akció, amit visszanéztek a bírók, talán már arra adhattak volna egy vazarit, de szerencsére ez sem zavarta meg a magyar judóst: hét és fél percnyi tiszta küzdelem után újra ő indított, s Igolnyikov az oldalán landolt. Vazari! Olimpiai bronzérmet érő vazari!





A súlycsoport fináléjában a Tóth Krisztiánt is búcsúztató német Trippel csapott össze a grúzok huszonegy éves Európa-bajnokával, Lasa Bekaurival, utóbbi volt a favorit, és ezt vállsérülése ellenére a döntőben is igazolni tudta. A 90 kilósok másik bronzérmét az üzbég Davlat Bobonov nyakába akasztották.





A nők 70 kilogrammos súlycsoportjában a kétszeres világbajnok japán Arai Csizuru otthon tartotta az aranyérmet, az osztrák Michaela Polleres a világbajnoki bronzérme mellé egy olimpiai ezüstöt nyert, harmadik lett a kétszeres Európa-bajnok holland Sanne van Dijke és az Eb-bronzérmes orosz Magyina Tajmazova.

Számunkra az ötkarikás judoversenyek utolsó napja következik, Cirjenics Miklós (a világranglistán 32.) csütörtökön a 100 kilogrammosoknál a legjobb tizenhat közé jutásért a lett Jevgenijs Borodavko (31.) ellen kezd. A rivális igazi szupertehetségként kezdte, már tizenhét évesen junior világ- és Európa-bajnok volt, ám a felnőttek között már nem tudott feljutni a csúcsra, igaz, hosszú karrierje során így is begyűjtött három Eb-bronzérmet.

A tokiói lesz Borodavko negyedik – s alighanem utolsó – olimpiája, Pekingben és Rióban első körös búcsúzó volt, Londonban pedig egy győzelemmel és egy vereséggel búcsúzott. Korábban háromszor találkozott IJF-versenyen Cirjenics Miklóssal, egyszer tudott nyerni, annak is már hét esztendeje. Kemény összecsapásnak ígérkezik, de van esély a továbbjutásra.

Ha sikerülne a lett ellen a továbbjutás, a nyolc közé jutásért, vagyis az olimpiai helyezésért az oroszok kétszeres világbajnoki érmese, a tavalyi budapesti Grand Slam-torna győztese, az orosz Nijaz Iljaszov (7.) várna az Atomerőmű SE versenyzőjére.


A program

JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK
Férfiak, 100 kg
(címvédő: Lukas Krpalek, cseh; magyar induló: Cirjenics Miklós)
Nők, 78 kg (címvédő: Kayla Harrison, amerikai; magyar induló: –)
4:00: selejtezők. 10:00: vigaszági döntők, elődöntők, érmes mérkőzések


Olimpia, Tokió

FÉRFIAK

60 KG (23 induló)
1. Takato Naohisza (japán)
2. Jang Jung-vej (tajvani)
3. Luka Mkheidze (francia)
3. Jeldosz Szmetov (kazah)
5. Tornike Tsjkadoea (holland)
5. Kim Von Dzsin (dél-koreai)
7. Artyom Leszjuk (ukrán)
7. Lukumi Cskvimiani (grúz)

66 KG (27 induló)
1. Abe Hifumi (japán)
2. Vaza Margvelasvili (grúz)
3. An Ba Ul (dél-koreai)
3. Daniel Cargnin (brazil)
5. Baruch Shmailov (izraeli)
5. Manuel Lombardo (olasz)
7. Baskhuu Yondonperenlei (mongol)
7. Gombóc Adrián (szlovéniai)

73 KG (36 induló)
1. Ono Sohej (japán)
2. Lasa Savdatuasvili (grúz)
3. An Csang Rim (dél-koreai)
3. Tsogtbaatar Tsend-Ochir (mongol)
5. Arthur Margelidon (kanadai)
5. Rustam Orujov (azeri)
7. Akil Gjakova (koszovói)
7. Tohar Butbul (izraeli)

81 KG (35 induló)
1. Nagasze Takanori (japán)
2. Szaed Molla (mongol)
3. Matthias Casse (belga)
3. Shamil Borchashvili (osztrák)
5. Dominic Ressel (német)
5. Tato Grigalasvili (grúz)
7. Sarofiddin Boltabojev (üzbég)
7. Alan Kubecov (orosz)
UNGVÁRI ATTILA (Ceglédi VSE) helyezetlen

90 KG (33 induló)
1. Lasa Bekauri (grúz)
2. Eduard Trippel (német)
3. TÓTH KRISZTIÁN (MTK Budapest)
3. Davlat Bobonov (üzbég)
5. Mihael Zgank (török)
5. Mihail Igolnyikov (orosz)
7. Noel van’t End (holland)
7. Nikoloz Sherazadishvili (spanyol)

NŐK

48 KG (28 induló)
1. Distria Krasniqi (koszovói)
2. Tonaki Funa (japán)
3. Darja Bilodid (ukrán)
3. Urantsetseg Munkhbat (mongol)
5. Catarina Costa (portugál)
5. Shira Rishony (izraeli)
7. Paula Pareto (argentin)
7. Lin Csen-hao (tajvani)
CSERNOVICZKI ÉVA (Ippon Judo Tatabánya) helyezetlen

52 KG (29 induló)
1. Abe Uta (japán)
2. Amandine Buchard (francia)
3. Odette Giuffrida (olasz)
3. Chelsie Giles (brit)
5. PUPP RÉKA (Atomerőmű SE)
5. Fabianne Kocher (svájci)
7. Pak Da Szol (dél-koreai)
7. Charline Van Snick (belga)

57 KG (25 induló)
1. Nora Gjakova (koszovói)
2. Sarah Leonie Cysique (francia)
3. Jessica Klimkait (kanadai)
3. Josida Cukasza (japán)
5. Eteri Liparteliani (grúz)
5. Kaja Kajzer (szlovén)
7. Julia Kowalczyk (lengyel)
7. Timna Nelson Levy (izraeli)
KARAKAS HEDVIG (BHSE) helyezetlen

63 KG (31 induló)
1. Clarisse Agbegnenou (francia)
2. Tina Trstenjak (szlovén)
3. Catherine Beauchemin-Pinard (kanadai)
3. Maria Centracchio (olasz)
5. Juul Franssen (holland)
5. Anriquelis Barrios (venezuelai)
7. Ketleyn Quadros (brazil)
7. Agata Ozdoba (lengyel)
ÖZBAS SZOFI (Békés Megyei Kano JSE) helyezetlen

70 KG (28 induló)
1. Arai Csizuru (japán)
2. Michaela Polleres (osztrák)
3. Sanne van Dijke (holland)
3. Magyina Tajmazova (orosz)
5. Barbara Matic (horvát)
5. Giovanna Scoccimarro (német)
7. Elizavet Telcidu (görög)
7. Alice Bellandi (olasz)

A magyarok eredményei
FÉRFIAK
81 KG. 1. forduló:
Ungvári Attila–Mohamed Abdelaal (egyiptomi) aranyponttal, intéssel 0–10
90 KG. 1. forduló: Tóth Krisztián erőnyerő. 2. forduló: Tóth Krisztián–Popole Misenga (menekültek csapata) 10–0. 3. forduló: Tóth Krisztián–Mukai Soicsiro (japán) aranyponttal 10–0. Negyeddöntő: Tóth Krisztián–Eduard Trippel (német) aranyponttal 0–10. A vigaszágon: Tóth Krisztián–Noel van’t End (holland) 7–0. A 3. helyért: Tóth Krisztián–Mihail Igolnyikov (orosz) aranyponttal 7–0
NŐK
48 KG. 1. forduló:
Csernoviczki Éva–Shushila Devi Likmabam (indiai) 10–0. 2. forduló: Csernoviczki Éva–Tonaki Funa (japán) 0–10
52 KG. 1. forduló: Pupp Réka–Majlinda Kelmendi (koszovói) aranyponttal 7–0. 2. forduló: Pupp Réka–Angelica Delgado (amerikai) 10–0. Negyeddöntő: Pupp Réka–Fabiana Kocher (svájci) 0–10. A vigaszágon: Pupp Réka–Pak Da Szol (dél-koreai) 7–0. A 3. helyért: Pupp Réka–Odette Giuffrida (olasz) aranyponttal 0–10
57 KG. 1. forduló: Karakas Hedvig–Julia Kowalczyk (lengyel) 0–7
63 KG. 1. forduló: Özbas Szofi–Martyna Trajdos (német) aranyponttal 7–0. 2. forduló: Özbas Szofi–Maria Centracchio (olasz) 0–10

Forrás: Judoinfo.hu
Fotó: MTI, Czeglédi Zsolt; IJF, Gabriela Sabau


2021. 07. 28.

Kapcsolódó hírek

Két magyar bronzérem az ifjúsági Európa-bajnokságról
Kollár Sebestyén és Szeleczki Szabina a dobogó harmadik fokára állhatott fel a rigai ifjúsági Európa-bajnokságon, amelyen a mieink négy ötödik és három hetedik helyezést is begyűjtöttek!
2021. 08. 19.
Az értékekkel való vezetés azt jelenti: siker
Július 13-án hétfőn az SchoolJudo.EU projektben résztvevő partnerek a Nemzetközi Judo Szövetség elnöki irodájában gyűltek össze, hogy átgondolják a projektet, és megtervezzék a következő szakaszt.
2022. 07. 19.
A judo nem egy emberből áll
A párizsi olimpia végéig Murakami Kijosi japán judomester látja el a Magyar Judo Szövetség szakmai igazgatói posztját, ő felügyeli a két szövetségi kapitány, Ungvári Miklós (férfiak) és Braun Ákos (nők) munkáját, és irányítja a magyar válogatott felk...
2022. 01. 23.

Naptár


Események


    A kiválasztott napra nincs esemény.