A judo megalapítója dr. Kano Dzsigoro (Jigoro Kano) volt, aki 1860-ban Mikagéban született. Ebben az időszakban Japán jelentős társadalmi változásokon ment keresztül. A feudalista közigazgatás eltörlésével az emberek figyelme – megmárosodva a civilizációtól – az Egyesült Államok felé fordult. Így a régi hagyomágyokkal együtt a harci művészetek különbőző fajtái is feledésbe merültek.
Tevékenykedett ebben az időszakban a Harcművészeti Intézetben egy Fukuda nevű híres mester, akit az ekkor még igen fiatal, alig 18 esztendős – a dzsiu-dzsicu iránt rendkívüli módon érdeklődő – Kano Dzsigoro olyan szándékkal keresett fel, hogy tőle tanulja meg a dzsiu-dzsicu fortélyait. Fukuda azonban nemsokára meghalt, így Kano Maszatomo – aki ugyancsak a tensinsinjoriu iskola mestere volt – vezetésével folytatta tovább tanulmányait. Kano ebben az időben már maga is jól ismerte ezeket a fogásokat.
Később Maszatomo is meghalt, így került el Kano egy másik híres iskola, a kito-riu mesteréhez, Ikubo Cunetosihoz. A szerencsétlen körülmények tulajdonképpen mégis szerencsét jelentettek Kano számára, mivel megismerkedhetett az akkori idők leghíresebb iskoláinak technikáival. Kano Dzsigorót az a cél vezérelte, hogy újra “életre kelti” Japánban ezeket a harci művészeteket, bízva abban, hogy nagy szolgálatot tesz majd ezzel mindenfajta testmozgástól elszokott népének. Erejét nem kímélve fáradozott azon, hogy egyre jobban megismerje ezeket az önvédelmi jellegű művészeteket.
Fáradozásait végül is siker koronázta. A különbőző iskolákból átvéve a leghasznosabb ismereteket, kirostálva belőlük mindazt, ami haszontalan vagy a testi épségre veszélyes, megalkotta a saját új iskoláját, amit judónak nevezett el – a “do” szócskával jelezve azt is, hogy rendszerét egy magasabb szellemi bázisra kívánja emelni.
Fiatalon, 22 éves korában, 1882-ben megalakította a Kodokan Intézetet (kodokan=iskola a módszer tanulmányozására). Kano előtt a judo szót csupán egy iskola, a Dzsikisinriu használta, igaz, egészen más jelentéssel, mint ő. Kano szándéka az volt, hogy az új elnevezéssel elhatárolja magát a többi iskolától. Ezidőkben meglehetősen rossz hírük volt ezeknek az iskoláknak, igen sokan megsérültek a gyakorlás folyamán, az utcákon verekedést provokáltak.
Ugyanakkor a Kodokan-judo elnevezés egyben a Dzsikisinriu iskolával szemben is megkülönböztetést jelentett. A Kodokan Intézet megalapításakor csupán 12 tatami állt Kano tanítványainak rendelkezésére. A tanítványok száma sem volt több kilencnél. 1934 óta azonban új, korszerűen berendezett, modern épületben és 514 szőnyegen folyik a versenyzők és edzők képzése.
A Kodokan megalapítása óta eltelt több mint 125 esztendő alatt a judósport – Kano professzor által sem remélt tempóban – hódította meg a világ ifjúságát. Az igazolt versenyzők száma Japánban ma már meghaladja az ötmilliót. A judo a japán iskolai testnevelés kötelező tananyaga lett.
Kano professzor – aki mint mondják, élete utolsó percéig szüntelenül gyakorolt és képezte magát – idős kora ellenére sem érhette meg e nagyszerű sikereket, 1938-ban 78 éves korában halt meg.
Sportágában ma már olimpiai, világ- és kontinensbajnokságokat rendeznek. A judót a világ úgyszolván minden táján magasan képzett japán mesterek oktatják, terjesztik, népszerűsítik, úgy, ahogyan azt annak idején – teljes hivatásudattal – maga Kano Dzsigoro is csinálta. Halála után örökét fia, Kano Riszei vette át, ő lett az apja által megalapított Kodokan igazgatója is.
Forrás: Galla Ferenc, Horváth István: Judo övvizsgák