Két rangos eseménynek adott otthont az elmúlt héten a győri Olimpiai Sportpark: az Európai Judo Szövetség Get Together tornáján az adaptív judósok, az European Hopes versenyén pedig az U15-ös és az U13-as korcsoport reménységei léptek tatamira.

A Get Together-sorozat először látogatott Magyarországra, s nálunk is bizonyította: a judo „közös nyelv”, amely mindenki számára használható, nemcsak a leggyorsabbaknak vagy a legerősebbeknek szól, hanem mindenkinek, aki szeretné kipróbálni, legyen szó versenyzésről, edzésről vagy egyszerűen csak a mozgásról.

A Get Together Tournament győri eseményén három ország öt egyesületének harmincnyolc judokája vett részt. Az esemény nemcsak az első volt a maga nemében hazánkban, de egy izgalmas és új elemet is bevezetett: a vegyes csapatversenyt. Nemcsak nemek, hanem nemzetiségek tekintetében is „vegyes” csapatok indultak, különböző országok sportolói egyesítették erőiket, hogy két egyedi csapatot hozzanak létre: a Tigriseket és az Oroszlánokat.

Dr. Tóth László, az Európai Judo Szövetség és a Magyar Judo Szövetség elnöke méltatta a kezdeményezést, és hangsúlyozta a Get Together-sorozaton belüli jövőbeli lehetőségeit: „Ez egy rendkívül jó kezdeményezés. Szerintem nemcsak azt mutatja meg, hogy mennyire életképes az adaptált judo, hanem azt is, hogy milyen erőteljes tud lenni ez az egész koncepció, amit csodálatosan bemutattak itt ezen a versenyen. Ha ezt folytatni tudjuk, akkor ez a valóban vegyes csapatformátum nagyon sikeres részévé válhat az idei adaptált judo Európa-bajnokság versenysorozatának Olaszországban.”

„Nagyon örülök, hogy ma itt lehettem. Nagyszerű élmény volt egy ilyen versenyt végignézni az elejétől a végéig. Látom a sikereinket, látom az eredményeket, és látom a kezdeményezést, amely példát mutathat egy szélesebb paralimpiai mozgalom számára” – tette hozzá dr. Tóth László.

Bor Veronika fotói a Get Together eseményéről: KLIKK IDE!

Az eseményen jelen volt Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke is, aki méltatta a judósok erőfeszítéseit: „A sport a világ legnagyobb hálózata, el sem tudok képzelni nagyobbat, és a judo ennek fontos része. Ennek a hálózatnak biztosítania kell, hogy mindenki csatlakozhasson hozzá, senki se maradjon kizárva. Egy sportverseny az érmeknél többről szól, egy ilyen esemény többet mutathat azoknak, akiknek az élete nem olyan könnyű, mint másoknak. Ma nem csupán egy judoversenyt látunk, hanem valami emberit, valami különlegeset, valami teljesen befogadót.”

Az European Hopes kétnapos versenyén, az U15-ös és az U13-as korcsoportban tizenkilenc ország csaknem háromszáz fiatalja lépett tatamira. A hazai utánpótlás remekül teljesített: tizenhárom arany-, tíz ezüst- és tizennégy bronzéremmel Magyarország lett az első az éremtáblázaton (a mieink emellett egy negyedik, tizenöt ötödik és nyolc hetedik helyezést is begyűjtöttek), a képzeletbeli dobogón Bosznia-Hercegovinát (4, 4, 3) és Romániát (4, 1, 4) megelőzve.

A verseny mellett technikai szemináriumot is tartottak a szerb Alekszandar Kukolj világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, valamint Kazuhiko Tokuno japán Kodokan szakértő vezetésével. A magas szintű tanulás és a lelkes verseny kombinációja inspiráló légkört teremtett minden résztvevő számára.

Kazuhiko Tokuno szerint a verseny és az oktatás kombinációja a projekt értékének középpontjában áll: „Komoly aggodalomra ad okot, hogy vannak olyan gyerekek, akik gyorsan veszítenek a versenyeken. Éppen ezért nagyszerű ötletnek tartom, hogy egy szemináriumot is megrendezünk a küzdelmekkel együtt, hogy a judotechnikára összpontosítsunk, és hatékonyan használjuk ki az időt. Ennél a korosztálynál az első lépés az etikett. A testuralom a legfontosabb. Ugyanakkor létfontosságú, hogy kommunikálj az ellenfeleddel, hogy megérezd, mire gondol, és ezt alkalmazd a judóban.”

A szerb Alekszandar Kukolj számára a fiatalok segítése egyszerre megindító és energikus élmény. „A gyerekek fegyelmezettek, udvariasak és tanulni vágynak, öröm velük dolgozni. Annyira szeretem a judót, hogy szeretnék a közelében lenni, és visszaadni valamit. Amikor fiatal vagy, ki kell próbálnod dolgokat, a felszín alá kell ásnod, hogy megtaláld, mi tesz boldoggá. Ha nem teszed, akkor később az életben nyomás alatt dönthetsz, és lemaradhatsz arról, ami igazán kiteljesít. Akár a sportban, akár az életben, a kíváncsiság és az erőfeszítés dönti el, mennyire vagy boldog. Szeretem azokat a dolgokat tanítani, amiket kívülről nem látsz, az apró részleteket, amiktől a technikák működnek. Túl gyakran magyarázzák az emberek a sikert azzal, hogy gyors vagy erős, de ha mélyebbre ásol, olyan tudásra és elvekre bukkansz, amelyeket magad is alkalmazhatsz. A judóban nincsenek véletlen világbajnokok. Semmi sem történik véletlenül.”

A győri torna nemcsak izgalmas küzdelmeket, megható történeteket is hozott a judo örökségéről, fiatal tehetségeket, akik szüleik és nagyszüleik történetével a hátuk mögött léptek a tatamira.

Köztük volt Neu Tamás, aki aranyérmet szerzett az U13-as korcsoport 34 kilogrammosai között. Édesapja, Neu Gábor korábbi U23-as Európa-bajnok, világkupa-győztes és kétszeres világkupa-érmes. Egy ilyen név viselése nehéz tehernek tűnhet, de Tamás örömmé, nem pedig nyomássá alakította. „Nagyon jó nap volt. Egy alapos bemelegítés után négy ellenféllel néztem szembe, és mindegyiket sikerült legyőznöm. A legnehezebb meccs valójában az első volt, egy olyan valaki ellen, akit már egy ideje ismerek, mentálisan nehéz lett volna kikapnom tőle. Az emberek néha megkérdezik, hogy nyomás-e az, hogy az apám nagyszerű judós volt. Számomra nem igazán nyomás, inkább büszkeség és öröm, hogy megmutathatom neki, mire vagyok képes. Amit a legjobban szeretek a judóban, azok maguk a küzdelmek. A kedvenc technikám az ippon-szeoi-nage, mert gyors és robbanékony, és úgy érzem, ez illik a saját stílusomhoz. A példaképem Lasa Bekauri. Nemcsak judósként, emberként is inspirál engem. Egy nap én is olyan nagyszerű sportoló szeretnék lenni, mint ő” – fogalmazott Neu Tamás.

Egy másik figyelemre méltó történet Hangyási Zengőtől származik, aki az U15-ös korcsoport 70 kilogrammos súlycsoportjában diadalmaskodott. A judo a végében van, nagyapja, Hangyási László hét olimpián volt jelen, ő irányította Magyarország eddigi egyetlen olimpiai bajnok judósát, és nyolc egymást követő játékokra nevelt sportolókat 1992 és 2020 között.

Bor Veronika fotói az European Judo Hopes eseményéről: KLIKK IDE!

Egy ilyen örökség ellenére Zengő félénk alázattal nyilatkozott győzelme után: „Nagyon jól érzem magam, nagyon örülök, hogy megnyertem az aranyérmet! Három mérkőzésen vettem részt, és mind jól ment. A nagyapám és az apám is judós volt, de nem érzem nyomásnak, inkább büszkeségnek, és szeretném továbbvinni a nevet. Ötéves korom óta judózok, és most, tizennégy évesen egyszerűen imádom a küzdelmet, az állásokat, a fogásokat, sőt még az alapozást is. A példaképeim? Először is a nagyapám, természetesen, és a magyar judósok is, de mindenkire felnézek. Az egyik legnagyobb inspirációm az olimpiai bajnok Barbara Matic, egy horvátországi táborban találkoztam vele, és csodálatos érzés volt, nagyon motiváló. A judo egyszerűen boldoggá tesz.”

A sorozat október elején Brnóban, Csehországban folytatódik majd.

Forrás: EJU, Szögedi Szandra beszámolói alapján
Fotó: EJU, Carlos Ferreira
Eredmények: KLIKK IDE!