2024-08-05
Nagy Andrással, a párizsi judocsapat vezetőjével szombaton, a csapatversenyek délelőtti programja után ültünk le beszélgetni a mieink olimpiai szerepléséről.
Az olaszok ellen búcsú után a Champ de Mars Aréna mellett, az Eiffel-torony árnyékában gyűlt össze egy utolsó megbeszélésre a magyar különítmény. Ott volt mind a hét indulónk, Pupp Réka, Özbas Szofi, Gercsák Szabina, Pongrácz Bence, Ungvári Attila, Tóth Krisztián és Vég Zsombor, a két szövetségi kapitány, Ungvári Miklós és Braun Ákos, a technikai igazgató, Murakami Kijosi, a keretorvos dr. Hidas Péter, a masszőr Dénes László, az edzők közül Bíró Tamás és a csapatvezető, Nagy András, a Magyar Judo Szövetség főtitkára.
Mozgalmas és izgalmas, felejthetetlen és tanulságos napokat töltött együtt ez a kis csapat Párizsban, a nagy utazás végén a csapatvezető, a két kapitány és a technikai igazgató is mondott néhány szót búcsúzóul a csapat tagjanak. A mondandó természetesen csak rájuk tartozik, a bizalmas helyzetbe keveredett újságírónak magában kell megőriznie az ilyesmit.
Az azonban tanulságos volt, hogy az arcok többségén ott ült a kifejezés: nem sikerült. Akadt, aki nem is leplezte bosszúságát, csalódottságát, a körülmények vagy éppen önmaga ostorozását.
A sport kegyetlen. Tiszta tükröt tart a versenyző elé, az eredmény tűpontos értékítéletet mond róla, a nap végén ott szerepel a jegyzőkönyvben, hogy mi történt, ki lett az első és kik „futottak még”, függetlenül attól, hogy közben mi és miért alakult úgy, ahogy. A győztes a magasba emelkedik, a vesztes a mélybe zuhan, s az őket körülvevő közeg is tehet arról, hogy ebből a magasságból vagy mélységből hogyan tér vissza a valóságba.
A magyar judo nagy sikert ért el azzal, hogy a legnépesebb és világszerte egyik legnépszerűbb küzdősportban hét versenyzővel utazhatott a párizsi olimpiára, amelyen nyolc versenyszámban szerepelhetett, de ezt a szereplést nem sikerült igazán emlékezetessé tenni. Pupp Réka éremért küzdhetett, s végül ötödik lett, a többiek közül négyen a legjobb nyolc, ketten a legjobb tizenhat közé jutásért veszítettek útjuk során, csapatunk pedig a legjobb tizenhat közé jutásért maradt alul a későbbi ötödik helyezett olasz válogatott ellen.
Amikor a csapat tagjai elbúcsúztak egymástól (a többség vasárnap délelőtt hazarepült, néhányan kedden teszik ugyanezt, de Pupp Réka például lehetőséget kapott rá, hogy a helyszínen követhesse majd testvére, a kajakozó Noémi szereplését), a sportolók bemelegítő terme előtt ültünk le Nagy András csapatvezetővel beszélgetni.
„Hét versenyzővel jöhettünk Párizsba, ez nagyon kecsegtető volt, előre simán aláírtuk volna. Öt-hét főben tűztük ki magunk elé a célt, de a végén csak négy sportolónk, Pupp Réka, Tóth Krisztián, Özbas Szofi és Ungvári Attila kijutása látszott biztosnak – idézi fel az olimpia előtt történteket Nagy András. – Egyetlen mérkőzésen múlt, hogy Gercsák Szabina bent tudott maradni az indulók között, aztán Pongrácz Bence sikere, az Európa-bajnoki bronzérem lehetővé tette számára, hogy megkaphassuk a csapatkvótát, ő pedig egyéniben is indulhasson. Aztán az utolsó pillanatokban a háborús helyzet révén Vég Zsombor is kvótát kapott. Így lett hét fős a válogatott, és a csapatversennyel együtt nyolc versenyszámban vehettünk részt. A szakmai vezetés realitásként két pontszerző helyet tartott elérhetőnek, amelyből az egyik szerencsével érem is lehetett volna. Reméltük, hogy sikerül megismételni a tokiói eredményt, ahol Tóth Krisztián révén bronzérmet nyertünk, Pupp Réka ötödik helyével pedig pontszerző helyezésünk is volt. Ennek a várakozásnak reális alapja volt, az olimpiai ciklusban Pupp Réka két világbajnokságon is éremért küzdhetett, Özbas Szofi tavaly világbajnoki bronzérmet nyert, Ungvári Attila a háromból két világbajnokságon jutott be a legjobb nyolc közé. Bízhattunk benne, hogy legalább két versenyzőnknek ez az olimpián is sikerülni fog.”
A csapatvezetővel ezután napokra bontva néztük végig a mieink párizsi szereplését. Az első versenynapon, amelyen érdekeltek voltunk, Pupp Réka (52 kg, Atomerőmű SE) és Pongrácz Bence (66 kg, VS Dunakeszi) lépett a Champ de Mars Aréna tatamijára.
„Utólag elmondhatjuk, ez a nap sikerült a legjobban számunkra. Bár előzetesen a spanyolok nagyon tehetséges, feltörekvő versenyzőjét vártuk Réka ellenfelének, végül a mongol érkezett, aki ugyancsak nagyon jó judós. A nyitó meccset magabiztosan hozta Réka. A negyeddöntőben jött az olasz lány, akit Réka a tokiói olimpia után már legyőzött, de aki ellen egyébként negatív a mérlege. Giuffrida megkontrázta a combdobását, a hátrányt pedig már nem sikerült behozni. A vigaszágon az izraeli judós következett, akitől a hazai rendezésű World Masters során vitatható körülmények között kikapott, ezúttal azonban Réka magabiztosan hozta azt a mérkőzést, fojtásból átmenet karfeszítésbe ipponnal gyorsan lezárta. A bronzmeccsen jött az a francia lány, akit még sohasem vert meg. Mindenki bízott benne, hogy talán most sikerül, közel is állt hozzá. Az utóbbi időben rendre ki-ki meccseket ment vele, a két világbajnoki és két olimpiai bronzmeccséből háromszor Buchard vette el az érmet Rékától. Mindezzel együtt büszkék lehetünk rá. Ebben az olimpiai ciklusban is éremért küzdhetett a világversenyeken, bízom benne, hogy a későbbiekben ezt az eredményt ő maga is pozitívan fogja értékelni. Tiszta lehet a lelkiismerete, példamutatóan mindent megtett, hogy az olimpián a legjobban teljesítsen, nagy eredmény, hogy ő az első magyar női judós, aki kétszer küzdhetett éremért az olimpián. A két ötödik hely kimagasló eredmény.”
„Ezen a napon szerepelt Pongrácz Bence is, akinek ez az éve fantasztikusan alakult, az Európa-bajnoki bronzérme nagyon fontos volt a magyar judónak is, hiszen ebben a súlycsoportban tizenhárom éve, Ungvári Miklós 2011-es isztambuli Európa-bajnoki győzelme óta nem volt érmünk a világversenyeken. A csapatkvótával számára óriási lehetőséget hozott ez az olimpia. Az első meccset hozta is magabiztosan, két szép dobással. Mégis, ezen a napon mindenkiben maradhatott hiányérzet. Úgy voltunk vele, Bence bárki ellen fel tudja venni a versenyt, bárki ellen nyerhet is akár, de volt egy versenyző, aki évek óta megfoghatatlan, sajnos az ő ágára sorsolták. Láthattuk, a japán Abe Hifumi simán végigment az egész napon, másodszor is olimpiai bajnok lett. Bence neki is jól odaállt. Mindent megtett a jó szereplés érdekében, ami számomra nagyon pozitív, hogy Pongrácz Bence abszolút aktív, támadó judót csinál, tud dobni, több ipponerős technikája van, a párizsi olimpia óriási lökést adhat a pályafutásának.”
A magyarok számára szünnap következett, a férfi 73 és a női 57 kilogrammban sem volt indulónk, holott a korábbi években ez volt az egyik legerősebb napunk, Ungvári Miklóssal és Karakas Hedviggel – előbbi most férfi szövetségi kapitányként, utóbbi a nemzetközi szövetség munkatársaként volt jelen Párizsban.
Aztán következett a női 63 kilogramm Özbas Szofival (BHSE) és a férfi 81 kilogramm Ungvári Attilával (Budaörsi SC).
„Egyikük sorsolása sem volt egyszerű, de mindkettőben benne volt a lehetőség. Szofi a regnáló Európa-bajnokkal kezdett és magabiztosan hozta ezt a mérkőzést. Utána a második kiemelt kanadai ellen elkövetett egy hibát, tudtuk, hogy a kanadai lány nagyon jól emel, nagyon jól kontráz, ebből el is tudta dobni Szofit. Arról az ágról került ki két érmes és az olimpiai bajnok is, amelyen Szofi is szerepelt, ebben lehetett volna több is. Megpróbálta, ment előre, próbálta a saját dolgait csinálni, valamiért most így alakult. Ungvári Attila egy nagyon jó kazah versenyzővel kezdett, jól felépített taktikával hozta a továbbjutást. A nyolc közé jutásért jött a világranglista vezető belga versenyző, aki világbajnok, Európa-bajnok, Karvaly is reálisan értékelte, hogy az első négy percben nagyobb esély lett volna a továbbjutás kivívására, Casse a hosszabbításban jobban tudott váltani.”
Július utolsó napján került sor a férfi 90 kilogramm és a női 70 kilogramm küzdelmeire, Tóth Krisztián (MTK Budapest) és Gercsák Szabina (Atomerőmű SE) képviselte a színeinket.
„Krisztián sorsolásánál úgy éreztük, lehetett volna ennél rosszabb is, ebből meg lehet indulni. Tudtuk, hogy jó a román judós, az idei felnőtt Európa-bajnokságon bronzérmes volt, de Krisztián nem tudta megoldani. Számomra mindig pozitív, ha egy sportoló reálisan látja a saját teljesítményét, ő maga is elmondta, hogy nem tudott váltani, a hosszabbításban nem tudott megújulni, intésekkel kikapott és kiesett. Ettől függetlenül le a kalapot előtte, rengeteget tett a magyar judóért, olimpiai bronzérmes, volt világbajnoki döntős, világbajnoki bronzérmes, kétszer vívott Európa-bajnoki döntőt, öt érmet szerzett, a Magyar Judo Szövetség és a judosportot szeretők nevében csak azt tudom mondani, köszönjük, amit eddig is elért!”
„Gercsák Szabina ausztrál ellenféllel kezdett a legjobb tizenhat közé jutásért, ezen a meccsen több akciót kellett volna próbálni, mindig megelőzte őt az ausztrál lány, és intésekkel ő is vereséget szenvedett. Titkon abban reménykedtünk Szabinánál, aki a hetven kilogrammban annyi mindent elért korábban, az utánpótlásban szinte mindent megnyert, 2016-ban felnőtt Európa-bajnoki bronzérmes volt, hogy ez a kvalifikációs siker, az olimpiai szereplés talán fel tudja dobni. Ha ő elhiszi magáról és judózik, bárkit meg tud verni, sajnos ez nem így sikerült.”
Az egyéni küzdelmekben utolsóként a Ceglédi VSE sportolója, Vég Zsombor indult harcba a 100 kilogrammosok között.
„Sokan mondták és én is elhittem, hogy megcsinálhatja Zsombor. Ő volt az utolsó, aki az újraosztott kvótákkal bekerült a csapatba, egy olyan versenyző, aki nyílt judót vállal és tud dobni. A sorsolás nagyon nehéz volt, de lehetett volna rosszabb is. Elsőre egy Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmest győzött le vazarival, taktikus judóval. Majd jött a kétszeres világbajnok spanyol versenyző, aki ellen Zsombor vazarival vezetett, utána volt három olyan akciója, amelyeknél nüanszokon múlt egy újabb vazari. Sajnos utána nagyon elfáradt és a spanyol megfordította a meccset. Zsombiban benne lehetett volna, hogy bejusson a legjobb nyolc közé. Hozzá kell tenni, hogy mindezt sérülten produkálta, műteni kell a vállát, amint hazaérünk egyeztetünk róla, hogy erre mielőbb sor kerülhessen, hogy a jövő évi budapesti felnőtt világbajnokságra már harcba tudjon állni, illetve a következő olimpiai ciklusra megfelelően fel tudjon készülni. Benne még óriási lehetőség van, akárcsak Pongrácz Bence előtt, előtte is szép jövő áll.”
Elérkeztünk beszélgetésünk napjához, a párizsi olimpia judoversenyeinek utolsó felvonásához, a csapatversenyhez. A magyar válogatott először vehetett részt ebben a versenyszámban, amelyre először 2021-ben, a tokiói olimpián került sor.
„A csapatbajnokság sorsolása sem volt kegyes hozzánk, a nagyon erős olaszok ellen a világversenyeken rendre érmes grúzokhoz mérkőzhettünk be. Nem sikerült továbbjutni, négy-egyre kikaptunk, de odaálltak a versenyzőink, mindent megpróbáltak. Hozzá tartozik, hogy Réka, Bence és Szofi is egy súllyal feljebb versenyzett, Szofi meg is tudta nyerni a meccsét egy olyan judós ellen, aki rengeteg világversenyen bizonyított már. Az olaszokat nem tudtuk megállítani, akik utána a grúzokat is legyőzték.”
A párizsi válogatott tagja között akad, akinél már a sportolói karrier befejezése is felvetődött. Nagy András szerint a döntést alaposan meg kell fontolni.
„A folytatást és sem tudhatom. Bízom benne, hogy mindenki hideg fejjel fog döntést hozni a jövőjével kapcsolatban. Most még mindenkiben kavarognak az érzelmek, otthon mindenkinek le kell ülnie, meg kell beszélnie az egyesületével, a szakemberekkel, hogy hogyan tovább, meddig és hogyan próbálja csinálni. Hiszen jövőre Budapesten lesz a világbajnokság, arra fel kell készülni, másfél évvel később pedig elkezdődik az újabb olimpia, Los Angeles kvalifikációs ciklusa.”
Ami pedig az értékelés összegzését illeti, a csapatvezető így fogalmazott: „Van bennem hiányérzet, de büszke vagyok rájuk. Egy nagyon sok kihívással teli kvalifikációs rendszerben ők valamennyien kiharcolták a kijutást, már ez önmagában óriási eredmény. Pupp Réka ötödik helye komoly siker, nem megyünk haza üres kézzel, viszünk két olimpiai pontot, de négy-hat olimpiai pont megszerzése reális célkitűzés volt. Személyesen mindenkinek fel kell tennie a kérdést önmagában, megtett-e mindent annak érdekében, hogy eredményesen záruljon az olimpia. Ha valaki azt tudja magának őszintén mondani, hogy igen, akkor el kell fogadnia, hogy így alakult. De ha van benne hiányérzet, akkor változtatnia kell. Nekünk pedig egy jól felépített rendszerrel kell kiküszöbölni azokat a hibákat, amik ehhez vezethettek. Óriási a konkurencia a sportágunkban, nagyon kiegyensúlyozottá vált a judo, tizenegy ország nyert aranyat, huszonhat ország szerzett érmet, harminchét országnak volt helyezettje, dobás nélkül, akciók nélkül nem lehet érmet szerezni, ahhoz mindenképpen extra teljesítmény kell. Az biztos, hogy valami miatt ez most nekünk nem sikerült. Nagyon át kell gondolni, hogy mi miatt. Én leginkább az egységet hiányolom. Egy olyan rendszerre van szükség, amelyben összefogva, egy csapatként dolgozunk együtt. Nem ott van az erő, ahol van egy tehetséges, ügyes és éppen eredményes versenyzőnk, hanem ott van az erő, ahol egység van. A sportolóink a csapatbajnokságon megmutatták, hogyan tudnak egymásért harcolni, egymásért küzdeni. Erre van szükség a sportágunkban a sikeresebb folytatáshoz.”
Forrás: Judoinfo
Fotó: IJF, Emanuele Di Feliciantonio, IJF, Tamara Kulumbegashvili, IJF, Gabriela Sabau, EJU, Gabi Juan